Búcsú Dublintól

Ma napsütéses reggelre ébredtünk. A szél sem fújt annyira mint otthon Magyarországon. A reggelink után a Trinity College-ba vezetett az utunk. Ez Dublin legrégebbi és legnagyobb egyeteme, talán a legszebb is. A könyvtára hasonlított a Roxfort egyetemèhez. Az egyetem kertje igazi turisztikai látványosság. Gyönyörû impozáns épületek, gondozott kert, óriási tulipánfa, professzorok szobrai. Nincs az a diák, aki ne játszana el a gondolattal, hogy milyen lehet itt tanulni.
Egy kiadós ebéd után útrakészen indultunk a DCAS-be vagyis a helyi iskolánkba a Dublin College of  Advanced Studies. A mai nap különleges volt, mert alkalmunk adódott különböző nemzetiségű sulis hallgatót meginterjúvolni. Ez a feladat sokunk számára ijesztőnek tűnt, de az idő múlásával egyre jobban feloldódtunk a kiválasztott riportalanyaink társaságában. Órák után elköszöntünk Susie-tól. Ő az a tanárnő, aki az EU-ismereteket angolul tanította, ô valójában lengyel családból származik, itt nôtt fel Dublinban. Ezt kihasználva kértük, hogy tanítson nekünk pár lengyel szót, mi pedig igyekeztünk mindezt "egyszerû" magyar szavakkal meghálálni. A mai záró kurzus ugyanis a kommunikációról és a nemzetek közötti együttműködésről szólt. Nagyon jó buli volt! Átadtuk neki az ajándékunkat, mi pedig a sikeres tanulmányaink elvégzését igazoló oklevelet kaptunk. Hazafelé útbaejtettük az Éhinség emlêkhely szobrait, illetve a hírességek falát. Vacsora után Kahooton mértük össze ki tud többet Dublinról. Hiányozni fog ez a város.